Rengeteg ember számol be arról, hogy meghökkentő véletlenek történnek velük,amikor információk után kutatnak egy-egy könyvtárban.Ez annyira jellemző, hogy Arthur Koestler ki is találta a "könyvtár angyala" kifejezést, amivel azt a rejtélyes erőt nevezi meg,amely az embereket valahogy mindig a megfelelő könyvhöz irányítja.

Rebecca West például elmesélte, hogy egyszer a Nemzetközi Kapcsolatok intézetében a nürnbergi perről készült könyvek egész falával találta szemben magát, de a katalogizálás módja sem juttatta közelebb ahhoz, hogyan tudná megtalálni azt a bizonyos információt,amit keres.Panaszkodott is az egyik könyvtárosnak,és - hogy érzékeltesse problémáját- találomra levett egy könyvet a polcról.nemcsak hogy az a könyv volt, amit keresett, hanem éppen azon az oldalon is nyitotta ki, ahol a keresett információ volt.

Bernard Levin újságírónak is hasonló élményben volt része.Már régóta keresett valami utalást Nagy Sándor szobrára vonatkozóan.Állítólag ez a szobor oylan hatalmas volt, hogy egy egész város elfért a tenyerében.Levin egy teljesen más dolgot keresett Plutarkhosz életei című könyvében,s eközben egy nyomdai hibának köszönhetően rossz oldalon ütötte fel a könyvet -és ott magtalálta a szobor történetét.

Sir Arthur Conan Doyle, Sherlock Holmes szülőatyja igencsak meglepődött, amikor véletlenül kezébe akadt Maupassant L'Auberge című novállája, s az szinte teljesen azonos volt a történettel amit ő maga dolgozott ki az egyik könyve számára. Maga a történet is ugyanabban a fogadóban, a svájci Gemmi-hágó mellett játszódik.

Derek Walters csillagász-írónak is segített a "könyvtár angyala", amikor az egyetemi könyvtár kínai részlegén keresett valamit.Éppen akkor nem lehetett hozzájutni a keresett információhoz,kínai nyelvtudása is meglehetősen korlátozott volt, és nem volt ott senki,aki segíthetett volna. Egyszer csak az egyik polcról egy könyv esett a lába elé. Amikor felvette, észrevette, hogy benne van az az információ,amit keresett.

Coincidence,A Matter of Chance - or Sydnchronicity (Véletlen:a sors játéka, avagy szinkronicitás)című könyvében a paranormális jelenségek kutatója, Brian Inglis leírja Alistair Cooke műsorvezető találkozását a könyvtár tündérével. Cooke észrevette, hogy rossz könyvet vett le a polcról.Egészen másról is szólt, mint amit keresett,uyganis az 1972-es Good Food Guide (Éttermi kalauz) volt a. Ám rögtön rájött, hogy pontosan erre van szüksége az inflációról szóló műsorának elkészítéséhez,amit néhány nap múlva akartak felvenni.A könyvben utalásokat talál arra, hogy abban az évben egy 3-4 fontba kerülő fogás drágának számított.

A kutatók még ma is értetlenül állnak a jelenség előtt. Valóban létezik a könyvtár angyala? Pusztán csak csodálatos véletlen? Vagy valamiféle működő intuíció?

/idézet az "Erre sincs magyarázat..." című könyvből/