Stephen Pile Book of Heroic Failures (Hősies elbukások könyve) című bestsellerében olvasható a "Legsikertelenebb ravatalozás" és a "Tetemet zavaró temetés" című történet.Az első Lesbos püspökről szól, aki 1896-ban, miután két napja fel volt már ravatalozvam egyszer csak felült, és magyarázatot kért arra, hogy mit bámulnak a gyászolók. Úgy látszik, egyáltalán nem is halt meg. A másik történetben egy Schwartz nevű misszionárius, aki az 1890-es években New Delhiben "halt meg", a temetésén a gyászolókkal együtt énekelte a himnuszt a koporsójában. Pile könyvében mindkét eset mulatságos történetnek van beállítva, ám az idő előtti eltemetés mindigis komoly dolog volt, és még mindig az. Azokban az időkben, amikor az orvosok csak a pulzust tapintották ki, vagy egy tükröt tartottak a halott szája elé, hogy lecsapódjon rajta a légézs párája, a katalepsziás betegeknek hátborzongatóan nagy esélyük volt arra, hogy halottnak nyilvánítják és eltemetik őket -élve.Primitív területeken a frissen ásott sírból hallható kopogó hanhokat szellemek művének is tekinthetik, ezért figyelmen kívül hagyhatják.Az ilyen tévedések a legnagyobb valószínűség szerint nem szándékosak. Ám a halál szimulálásának képessége nem ismeretlen a nyugati világban sem, Például Szent Augusztin megemlékezik egy papról, aki transzban meg tudta állítani szívverését és légzését, ekkor érzéketlen maradt a fájdalomra is. De a mai gyógyászat magas színvonala ellenére is a halál pillanatának beállta még mindig heves vitákat kelt. Csak akkor "halunk meg", amikor leáll a szívverésünk, vagy amikot agyunk nem fejt ki elektromos tevékenységet?

/idézet a "Megmagyarázhatatlan..." című könyvből/