Copertinói Szent József (1603-1663) a levegőbe emelkedett minden egyes alkalommal, amikor felfokozott érzelmi állapotba került. Mivel izgatott típus volt, gyakran levitált (lebegett), sokszor szemtanúk előtt. Az olaszországi Apuliából, egyszer paraszti családból származó-néhány vélemény szerint gyengeelméjű- fiú azzal töltötte a fiatalságát, hogy megpróbált a vallásos eksztázis állapotba kerülni olyan eszközök segítségével, mint például az önkorbácsolás, a koplalás és a szőrcsuha viselése.22 éves korában Ferences-rendi szerzetes lett és szó szerint "elszállt" a vallásos áhítatban.

/idézet a "Megmagyarázhatatlan..." című könyvből/