Jean-Claude Armen franmcia antropológus beszámolt arról,hogy az 1970-es években néhány alkalommal "emberi gazellát" látott a szír sivatagban.A lény egy tízéves fiú volt,aki "hatalmas ugrásokkal szökellt a fehér gazellák seregében".Armen szerint a "gazella-fiú" mintha teljesen idomult volna a csorda életéhez:a lehető legbarátságosabban szagolgatta és nyalogatta az állatokat.Ez a hihetőnek tűnő beszámoló csak egy a sok közül,amelyek egészen a középkorra nyúlnak vissza,és amelyekben oylan embergyerekekkel találkoztak az utazók,akiket feltételezhetően vadállatok neveltek fel.A törtenetekben leggyakrabban szereplő mostohaszülők a farkasok - olyan állatok,amelyek az ősi Európa és az azon túli területek erdeiben őshonosak,és a népmesék egyik állandó elemévé váltak.Az egyik legrégebbi farkasmese Romolus és Remus,Róma legendás városalapítóinak története,akiket egy anyafarkas szoptatott csecsemőkorukban.A modern idők egyik legmeglepőbb esete,amleybne állítólag egy farkas nevelt fel gyerekeket,1920-ban történt Indiában.Egy anglikán pap,J.A.L. Singh tiszteletes állítólag Nyugat-Bengáliában,Midnapore-ban egy farkasodúban egy két- és egy nyolcéves kislányt talált.Singh naplót vezetett a két kislány "emberiesítésére" tett erőfeszítéseiről,akiket Amala és Kamala névre keresztelt.Nehéz dolga volt a kislányok civilizálásával,mivel csak négykézláb másztak,úgy üvöltöttek,mint a farkasok és csakyners húst ettek.A kisebbik lány,Amala a megtalálását követő egy éven belül meghalt,de Kamala  még kilenc évig élt,és megtanult felegyenesedve járni,vaslamint 30 szót is elsajátított.Továbbra is rejtély marad,hogy ezt a két gyereket és sorstársaikat valóban farkasok nevelték-e fel vagy inkább - ahogy Bruno Bettelheim gyermekpszichológus álítja - elhagyott autista gyerekek voltak, akik egyszerűen csak bemásztak egy állat lakhelyére.

/idézet az "Erre sincs magyarázat..." című könyvből/