Éjjeli utcák, csendes házak,

Sötétlik a táj, vége a mának.

Kezdődik egy új nap,

Talán szebb, talán még borúsabb.

Ilyenkor, sötétségben,

Indul el a vad a betonsűrűségben.

Kanyarog az utcán, hol balra, hol jobbra,

Csak tudja, merre tart a nyoma.

Talál egy embert odakinn az utcán,

Behúzza az árnyba, elkábítja tán,

Sebet ejt a nyakán, s iszik mohón

Majd nyálával a sebet foltozva motyog.

Lefekteti áldozatát egy padra,

Hajnalodik, indul a vad haza.

Hogy hol van hazája, azt senki sem tudja,

Ő csak éjjeli lényként tér elő néha.