Jön a nyomor, a fekete felhő

Égben kúszó gyilkos merengő

Élvezi a szenvedést, nézi a bánatot

Ő volt az, aki sosem kért bocsánatot

Csak siklik egyenesen a földhöz

Más síkról jött; nem jön le csak köröz

Megfigyeli a tájat, s a népet

Szemmel tartja az emberiséget

S mint gonosz éji vihar, hirtelen támad

Lecsap, s lesz kín, gyalázat

Szenvedve menekülnek az emberek

Halálsikolyukkor a föld megremeg.

Démonok ezrei szállnak alá

Pusztítja mind kit a földön talál

Ám amikor más is felfigyel ránk,

Vége a kínnak, szabadság vár.

De ki tudja, mikor szűnik meg,

Ki tudja mikor lesz vége ennek?

Senki sem tudja, nem is kérdi